Különösen fontos munkaügyi perben¹ tett pontot egy régóta húzódó jogvita (sic!) végére a Kúria nyári döntése². Sajnos a mértékadó újságok elfeledkeznek beszámolni azokról a munkára vonatkozó peres ügyekről, melyekből minden munkavállaló tanulhatna; mi igyekszünk jelen cikkben ismertetni, mit is kell tudnod a fizetett szabadságokról, akár a per kapcsán érintett ágazatban, az egészségügyben dolgozol, akár bárhol másutt.

A per eredményeként az egészségügyi intézményt a bíróság kötelezte 330 nap ki nem adott szabadság után mindösszesen 51 102 370 forint, valamint ezen összeg után 2024. január 9-től kezdődően a késedelmi kamatok megfizetésére volt munkavállalója számára.

Mint a fenti összeg is mutatja, a ki nem adott szabadságok tétje jelentős is lehet. Ez az összeg egy 2002 óta fennállt, több mint 20 éves munkaviszonyban keletkezett a ki nem adott, felhalmozódott szabadságnapokból.

Amennyiben van történeted a ki nem adott szabadságnapok megváltása kapcsán, ami akár kollégával, akár veled történt, küldd meg nekünk bátran a info@amunka.hu email címre, vagy ezen az anonimizált űrlapon keresztül.

Az egészségügyi dolgozók számára készült egy átfogó kérdéssorunk is, melyben a munkavégzési körülményeket, nehézségeket, az eü dolgozók helyzetét próbáljuk felmérni, és elősegíteni hogy bemutathassuk egymásnak, nektek. Kérjük amennyiben van szabad 15 perced töltsd ki és gondolkozzunk együtt.

Kitöltöm

A per történeti és munkajogi háttere

Az egészségügyben fennálló szakemberhiány következtében évek óta halmozódnak orvosok és szakdolgozók, törvényben biztosított szabadságnapjai, amit még megspékelt a korábbi kormányzat azzal, hogy a koronavírus-válság idején egy külön rendeletben odaítélt egy egyszeri szabadságnap-csomagot az egészségügyi dolgozóknak a többletterhelést és helytállásukat elismerendő.

A felgyülemlett, ki nem adott szabadságnapok körül a legtöbb vita, konfliktus a munkaviszony végén keletkezik, amikor a szabadságot kiadni a munkáltató már (természetben) nem tudja a munkaviszony megszűnése miatt, a munkavállaló pedig – a Munkatörvénykönyvének rendelkezései alapján – követeli a munkaviszonya során ki nem adott szabadságnapok pénzbeli megváltását.

A szabadság a munkavállaló távolléti díjjal megfizetett mentesítése a munkavégzési, rendelkezésre állási kötelem alól. A szabadságot a munkáltató adja ki, azzal a megkötéssel, hogy évente hét munkanapot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadni és eltérő megállapodás hiányában a munkavállalót évenként egy alkalommal legalább tizennégy egybefüggő napra mentesíteni kell a munkavégzés alól.

A ki nem adott szabadságot pénzben a munkaviszony ideje alatt megváltani nem lehet, a fizetett szabadság felhasználása a munkavállaló szabad-, és pihenőidővel kapcsolatos alapjoga. Tekintettel arra, hogy a ki nem adott szabadságokkal összefüggő szabad-, és pihenőidőhöz való jog ne sérüljön, a jogviszony megszűnésekor a pénzbeli megváltás az egyetlen járható út, melyre a Munkatörvénykönyve kötelezi is a munkáltatót.

Az egészségügyi ágazatban a ki nem adott szabadságnapok körül kialakult az elmúlt években egy adok-kapok³ is a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és az egykori Belügyminisztérium között. Az egészségügyi intézmények gyakorlata – az ekkor felettük regnáló Belügyminisztérium álláspontját tükrözve – a tárgyévben ki nem adott, halmozódó szabadságnapokat semmisnek tekintette (bár furcsa módon az intézmények gyakorlata a jogviszony ideje alatt számontartotta, csak a jogviszony megszűnésekor nem fizette meg ezen szabadságokat). A kormányzat/intézmények ezzel kapcsolatosan arra az Eszjtv. 6. § (13) passzusra hivatkoztak, miszerint „A szabadság nem halmozódhat.”

A Belügyminisztérium egészségügyi államtitkársága ezzel a vitával kapcsolatosan azt írta korábban:

„A szabadság kiadására vonatkozó szabályokat törvény rögzíti, azok nem változtak a szolgálati jogviszony bevezetésével, a ki nem vett szabadság nem vihető tovább.”

A probléma viszont az ezzel a jogértelmezéssel kapcsolatban, hogy a fenti egészségügyi szolgálati törvényhelyből „semmiképpen nem következhet, hogy a tárgyévben igénybe nem vett szabadság elenyészne, és később ne lehetne természetben igénybe venni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a szabadság kiadását alapvetően a munkáltató határozza meg, és csak a szabadság egy töredékével – évente hét munkanappal – rendelkezik maga a munkavállaló.”⁴ Ahogy erre a törvény megalkotását követően közvetlenül rámutatott az ELTE Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének docense a törvényről, következményeiről és a jogalkotói hibákról, hiányosságokról szóló értekezésében.

A Munkatörvénykönyve és a munkáról, szabadidőről szóló uniós jogszabályok pedig – ahogyan a szabadságról szóló keretes írásban is hivatkozzuk – egyértelműen fogalmaznak azzal kapcsolatban, hogy a szabadság kiadása a munkáltató felelőssége és kötelezettsége, annak megváltása a jogviszony végén pedig alapvető kell legyen, hogy a munkavállaló jogai ne sérüljenek.

A ki nem adott szabadságnapok kapcsán kialakult vitás helyzetekről, peren kívüli megegyezésről hozzánk is jutottak már el információk, azonban most először vitte végig valaki a magyar bírósági procedúrát, az egészségügyi szolgálati jogviszonyban, a ki nem adott szabadságokról, amiről alábbiakban közlünk zanzásított kivonatot, értelmezést.

A perben elhangzott érvelések

A szakorvosnak a munkaviszonya alatt a szabadság­napjainak száma folyamatosan halmozódott, mert az egészségügyi intézmény a fennálló munkaerőhiány, valamint a folyamatos betegellátás biztonsága érdekében tett beosztástervezések következtében nem tudott teljes körűen eleget tenni szabadságkiadási kötelezettségének.

A munkáltató megpróbálta a perben, a Munkatörvénykönyvébe foglalt általános munkajogi elévülési időre hivatkozva, semmisnek tekinteni, a 3 éven túlmutató, ki nem adott szabadságokkal kapcsolatos munkavállalói követelést, valamint hivatkozott (többek közt) a már korábban említett ágazati jogszabály, a Eszjtv. 6. § (13) bekezdésére, miszerint a szabadság nem halmozódhat.

A bíróság azonban megállapította, illetve helyt adott azon munkavállalói érvelésnek, miszerint a szabadság kiadása nem a munkavállaló, hanem a munkáltató döntésén alapuló rendelkezés, annak kiadását kizárólag a munkáltató rendelheti el figyelembe véve a munkavállaló esetleges igényeit is és az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.

Az, hogy a munkáltató ezen kiadási kötelezettségének a betegellátás folyamatos biztosítása, valamint a humánerőforrás problémák miatt nem akart vagy nem tudott eleget tenni, nem eredményezheti azt, hogy a munkavállaló elessen az őt megillető, fizetett szabadságtól, valamint a halmozódást tiltó bekezdés nem jogvesztést, hanem éppen azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló szempontjából hatékonyan érvényesüljön a fizetett szabadsághoz való jog.

A Kúria döntésében külön rögzíti, hogy a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a munkáltató igazolta-e, hogy meghozta a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló ténylegesen gyakorolni tudja a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

A munkáltató maga ismerte el a per során, hogy a szabadságok tárgyévi kiadásában akadályoztatás merült fel, mely nem a munkavállaló nemtörődömségéből fakadt, ezért a hatályos uniós szabályozások, irányelvek és bírósági döntések, valamint a Kúria korábbi joggyakorlata alapján is a munkavállaló szabadságnapokra irányuló követelésének elévülése mindaddig nyugszik, amíg a munkáltató részéről fennálló akadály a szabadságkiadással összefüggően meg nem szűnt – ami azt eredményezné, hogy a szabadságokat egyébiránt a munkáltató kiadná a munkavállalónak, vagy legalábbis felhívja figyelmét, írásban, arra, hogy amennyiben nem él a szabadságolás felajánlott lehetőségével, úgy a jogalapja később megszűnik majd.

A munkáltató nem tudta igazolni, hogy meghozta a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkaviszony fennállása alatt a munkavállaló ténylegesen gyakorolni tudta volna a fizetett éves szabadsághoz, pihenéshez, szabadidőhöz való jogát, valamint nem történt meg a munkáltató részéről a szabadság kivételére ösztönzés és tájékoztatás arról, hogy amennyiben nem veszi ki a munkavállaló a szabadságot – aminek kiadása felett egyébként a munkáltatónak van döntési jogköre –, azt a jogát az érintett időszak végén elveszíti. Ugyan a korábbi, régi Mt. 134. § (1) bekezdésében még kifejezetten szólt rendelkezés arról, miszerint a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény nem évül el, a hatályos Mt. ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Azonban a vonatkozó uniós Irányelvek értelmében a munkavállaló nem veszíthette el ennek ellenére sem a jogát a fizetett éves szabadságaira, függetlenül attól, hogy mit mond a Munkatörvénykönyvének vonatkozó általános elévülési szabálya, mert a Munkáltató nem adta ki a szabadság napokat, és nem hívta fel a szabadság igény érvényesítése hiányában a jogvesztésre a munkavállaló figyelmét – sőt, a munkáltató, az általa ki nem adott szabadságnapokat folyamatosan, évről évre emelkedő mennyiségben, nyilvántartotta.

Mit jelent mindez számodra?

Ha az egészségügyben dolgozol, egyértelmű bizonyíték van a kezedben arról, hogy mi a helyzet a szabadságokkal kapcsolatban, és amennyiben nincs más út amit járhatsz, érdemes akár bírósághoz is fordulni. Mindazonáltal a jelen problémakörrel már valószínűleg nem kell perhez folyamodnod, mert elég egyértelmű helyzetet teremtett az egészségügyi intézmények és az egészségügyi dolgozók számára, hogy mi a valós jogi helyzet és mit is jelent valójában, hogy „A szabadság nem halmozódhat”. Ellentétben a korábbi államtitkári szintű kijelentésekkel, azt, hogy az intézménynek ki kell tárgyévben adnia a szabadságaid, hogy kipihenhesd magad és ez a jogod nem sérülhet önhibádon kívül. Beszélgess kollégáiddal a fentiekről, ha sérülnek a szabadsághoz, pihenéshez való vagy más egyéb munkavállalói jogaitok, forduljatok közös, egyesült erővel az intézményvezetéshez a helyzet rendezése érdekében. Tapasztalataidról, tapasztalataitokról beszámolhattok felénk is, mi pedig segítünk kapcsolatba kerülni a többi dolgozóval.

Amennyiben a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy felajánlotta számodra a szabadságnapjaid kivételét, de te ezt kategorikusan – írásban – visszautasítottad, úgy a fizetett szabadságnapjaid nem veszhetnek el a jogviszonyod ideje alatt, függetlenül attól, hogy milyen állásponton volt eddig a fenntartó és/vagy az intézményvezetés.

Ha vannak olyan szabadságnapjaid amit az utóbbi években, azok kiadása nélkül, lehúztak a szabadságnyilvántartásodból, akkor érdemes írásban korrekciót kérni az intézménytől, hivatkozva jelen perben és Kúria döntésben foglaltakra is.

Ha megszűnik a jogviszonyod, a ki nem adott szabadságnapokat az intézménynek meg kell fizetnie, tekintettel arra, hogy már kiadni nem fogja tudni őket számodra és függetlenül attól, hogy a szabadságra való jogosultság mikor keletkezett.

Minden más jogviszonyban, sima munkatörvénykönyves munkavállalóként is a fenti normatív megállapítások a szabadság, szabadidő, pihenés kapcsán érvényesek, tehát ha nem is dolgozol az ágazatban nem kell hagynod, hogy a munkáltató a saját érdekei, kénye-kedve szerint számoljon el a törvényileg biztosított szabadságnapjaiddal.

Amennyiben van történeted a ki nem adott szabadságnapok megváltása kapcsán, ami akár kollégával, akár veled történt, küldd meg nekünk bátran a info@amunka.hu email címre, vagy ezen az anonimizált űrlapon keresztül.

Az egészségügyi dolgozók számára készült egy átfogó kérdéssorunk is, melyben a munkavégzési körülményeket, nehézségeket, az eü dolgozók helyzetét próbáljuk felmérni, és elősegíteni hogy bemutathassuk egymásnak, nektek. Kérjük amennyiben van szabad 15 perced töltsd ki és gondolkozzunk együtt.

Kitöltöm

A cikk szerzői nem jogászok, a jelen cikkben vagy az oldalon közöltek nem minősülnek jogi állásfoglalásnak vagy tanácsadásnak. Jelen önálló állítások csupán a véleményünket tükrözik. A munkaviszonnyal kapcsolatosan fennálló vitás helyzetek peres útra terelése esetén mindenkor javasoljuk egy szakjogásszal vagy az ágazati szakszervezet jogi csoportjával történő kapcsolatfelvételt.