A szokásos május elsejei majálisunkat ugyan megpróbálta a hatalom ellehetetleníteni, de a közeg összefogásának hála mégis sikerül megtartanunk. Mint látjátok, kicsit nagyobban is, mint eddig — ami szintén azt bizonyítja, hogy ha összekapaszkodunk, akkor jó dolgokra vagyunk képesek, és nem kell várnunk senkinek az engedélyére, nem vagyunk ráutalva politikusokra vagy intézményekre. Erről szól az autonómia.

Mivel viszont kapitalizmusban élünk, semmi sincs ingyen, így eme rendezvény is pénzből valósul meg. Ha szeretnél hozzájárulni, az adományládikáknál, Revoluton vagy a népszínes büfében vásárlással megteheted.

Az idei majális mérföldkő

A politikai változásokat mi úgy látjuk, hogy a gyűlölt jobboldali Orbán-kormányt leváltotta a tartalékcsapata, méghozzá minden eddiginél nagyobb felhatalmazással. Fél évtizede már hogy gazdasági válságban vagyunk, körülöttünk imperialista háborúk dúlnak és népírtás — ráadásul most fog még csak jönni egy olyan energiaválság, amihez képest az olajválság egy sétagalopp volt.

Kétségünk ne legyen afelől, hogy ennek az árát velünk, dolgozókkal fogja majd az uralkodó osztály megfizettetni, legfeljebb a politikusaik más mezben vannak, mint voltak eddig.

Miért nincs hangja a dolgozóknak?

Ez pedig azért is állhatott elő így, mert Magyarországon a dolgozóknak nincsen hangja.

• Mert ha felszólalsz, akkor kirúgnak, beperelnek, megbélyegeznek, és el kell hagynod a szakmádat.
• Mert a szakszervezetet nem érdekelsz, korlátoltan képvisel téged, és sokszor inkább a bürokraták érdekeit nézi.
• Mert a sajtó politikai színezettől függetlenül a tőkésosztály tulajdona — a dolgozó mint dolgozó nem érdekes, nem releváns, nincs hírértéke: legfeljebb akkor, ha sztrájkol.
• Az influencereink meg milliomosok, akik abból élnek, hogy termékeket sóznak ránk: dezodort vagy politikust, oly mindegy.

Lenne egy másik út

Mi viszont páran úgy gondoljuk, hogy újra hangot kell adni a dolgozóknak. A világunkat csak a munkásosztály szemén keresztül ismerhetjük meg igazán. Ha végre arról beszélünk, amiről senki sem akar — hogy tulajdonképpen mit is csinálunk napi nyolc-tíz-tizenkét órában azért, hogy megéljünk — akkor ebből kiindulva tudunk segíteni egymáson, és kitalálni, hogy voltaképp mit is tudunk csinálni, mi fölött is van igazából hatalmunk.

Ezt a módszert nem mi, pár radikális találtuk ki. Történelmi hagyománya van Marxtól és Engelstől kezdve a francia Socialisme ou Barbarie-n át a svéd Kämpa Tillsammans-on keresztül a brit Notes from Below projektig — és még ki tudja hány elvtársunk foglalkozik ugyanezzel.

A munkások önkutatásával. Hogy megértsük és felfogjuk magunkat mint osztályt, ha már az osztályharcban épp marhára vesztésre állunk.

A hét szívás

Ezért elkezdtünk egy kérdőívet, amelyet jó páran kitöltöttetek — úgy hívjuk: a hét szívás. Azt kérdeztük:

1. Hol szívsz? — milyen területen dolgozol, milyen pozícióban, vannak-e beosztottjaid
2. Miért szívsz? — mi benne a rossz, szerinted hogyan lehetne jobb és miért nem jobb
3. Kikkel szívsz? — milyenek a munkatársak, milyen társadalmi közeg dolgozik ott: van-e szakszervezet és te hogyan állsz hozzá
4. Mivel szívsz? — a munkaeszközök, technikai fejlettség milyen, a munka mennyire monoton/megterhelő
5. Hogy szívsz? — milyen a munka maga, milyen a környezet és a bérezés
6. Mitől szívsz? — a munkád tágabb gazdasági-társadalmi helyzete jelenleg
7. Minek szívsz? — az életed a munkán kívül milyen, ezek hogyan hatnak egymásra

Ezt a kérdőívet jó páran kitöltöttétek, sok különböző szektorból — és a válaszok elég beszédesek lettek. Az látszik belőle, hogy néhány kivételtől eltekintve igazából mindenkinek szar, és egyre szarabb lesz. Már a fehérgallérosok sem érzik magukat biztonságban, a szervezkedés pedig helyi, mikroszinten szinte ellehetetlenült.

Ami már most látszik: míg a szakszervezetek megítélése katasztrofális, addig igenis megvan az igény a szervezkedésre.

Mit akarunk építeni

A munkás önkutatással reméljük, hogy el tudunk indulni ezen a rögös úton. Ehhez viszont ti kelletek: egy olyan platformot akarunk építeni, ahol mint dolgozók tudunk számot adni az életről — ahol közösen fel tudjuk térképezni a világunkat, a körülöttünk lévő termelést és a fogyasztást, ahol megtaláljuk a módját, hogy segítsünk egymáson, és ami alapján együtt tudunk harcolni az érdekeinkért és ennek a kizsákmányoló, öldöklő rendszernek a meghaladásáért.

Aki szeretne segíteni — mint dolgozó a projektben, beszámolókkal, vagy szeretne értesülni a továbbiakról — az íveken megadhatja az elérhetőségét, és keresni fogjuk.

Ne siránkozz, szerveződj: A munka most kezdődik!